Depresszió

Akkor lesz világbéke,
Ha jön a világvége
Az ember okos faj,
Tanul, ha kész a baj,
De képes elfelejteni azt,
Ami egy értelmes lelket riaszt
A hibát újra elköveti,
Aki szóvá teszi, azt megkövezi

Koordinátám kódolva,
Az életörömnek hódolva,
De nincs jobb kor arra, hogy éljek,
Erről kell, hogy meséljek,
Ettől kell, hogy reméljek

Jobb, mint a középkorban,
De rabszolga sorba
Ma is a nemes hajtja
Azt, aki szelíd fajta
Úgy éreztem, száműztek,
Ha egy hamis címkét rám tűztek,
De egyik sem ragadt meg rajtam,
Csak még erősebben folytattam

Koordinátám kódolva,
Az életörömnek hódolva,
De nincs jobb kor arra, hogy éljek,
Erről kell, hogy meséljek,
Ettől kell, hogy reméljek

Ha tisztán látok, a mérgem nem ferdíti a tényt
Nincs jobb kor, nekem ebben kell meglátni a fényt
Ha tisztán látok, a mérgem nem ferdíti a tényt
Nincs jobb kor, nekem ebben kell meglátni a fényt

Ha tisztán látok, a mérgem nem ferdíti a tényt
Nincs jobb kor, nekem ebben kell meglátni a fényt
Ha tisztán látok, a mérgem nem ferdíti a tényt
Nincs jobb kor, nekem ebben kell meglátni a fényt

Koordinátám kódolva,
Az életörömnek hódolva,
De nincs jobb kor arra, hogy éljek,
Erről kell, hogy meséljek,
Ettől kell, hogy reméljek

Nincs jobb kor
Nincs jobb kor
Nincs jobb kor