Hungária

Távol tőlünk van egy hely, hol nemnyílik virág
nemnőnek a kéklő hegyen magasba a fák
nemvirulnak völgyek a rétek
nemtanítják dalra a népet
nem nevetnek ottan az emberek
perzselő tűz marja a lelkeket

A tüzes pokol lángjai, nehéz napok százai
elűzik az álmokat, és a vágyakat
A tüzes pokol messze van, de ott élnek nyomtalan
boldogtalan emberek, megperzselt életek

Jön-e még a sötétségre egyszer a nap sütés
lessz-e még az álomból egy újra ébredés
meddig tart még oh az az átok?
nyílnak-e majd végre a virágok?
van-e olyan erős, ó az ég
hogy eloltsa a pokolkéntüzét?

A tüzes pokol lángjai, nehéz napok százai
elűzik az álmokat, és a vágyakat
A tüzes pokol messze van, de ott élnek nyomtalan
boldogtalan emberek, megperzselt életek

La, la, la....

A tüzes pokol lángjai, nehéz napok százai
elűzik az álmokat, és a vágyakat
A tüzes pokol messze van, de ott élnek nyomtalan
boldogtalan emberek, megperzselt életek,
megperzselt életek, oh, oh ...