Ossian

Ahányszor látlak,
elhagynak a szavak
csend lesz végre, béke,
elcsitul a harag
Ahányszor látlak,
felragyog az utca,
a kopott, öreg járda
fényes lesz és tiszta

Ahányszor látlak, rámköszön az Isten,
hangjából hallom, érzem: semmi nincsen ingyen...

Ahányszor látlak,
tavasz lesz a télből,
csend lesz végre, béke,
mosoly lesz a könnyből

Ahányszor látlak, rámköszön az Isten,
hangjából hallom, érzem: semmi nincsen ingyen...

Hogyha kell, majd eléállok bátran,
Általad én mindig a szebbik arcát láttam...

Látlak, ha nem vagy itt,
hallom a csendjeid,
ami körbevesz, néha megsebez,
némán átjárja életem perceit
Hallom a színeket,
látom a csendeket,
mélyen legbelül én már érzem azt,
amit felfogni, érteni nem lehet...

Ahányszor látlak, rámköszön az Isten,
hangjából érzem, semmi nincsen ingyen
Hogyha kell, majd eléállok bátran,
Általad én mindig a szebbik arcát láttam...