Zsuzsa Koncz

Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom
Ha körülnézek, látom, hogy nincs is rá okom
De van néhány dolog, amit elmondanék
Csak attól félek én, hogy félreértenéd

Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod
Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok
S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám
A türelmetlenségem a legnagyobb hibám

Hogy mondjam el neked
Hogy mondjam el neked
Hogy mondjam el neked a bánatom
Hogy mondjam el neked
Hogy mondjam el neked
Hogy mondjam el, nem tudom

S azt sem értem én, a gondjaid miért titkolod
Attól félsz talán, hogy mindig rosszra gondolok
Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék
De vallatni nem merlek, még félreértenéd

És úgy érzem már néha, hogy nincs szükséged rám
Te mindent jobban tudsz, és én csak jártatom a szám
S ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,
Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek

Hogy mondjam el neked
Hogy mondjam el neked
Hogy mondjam el neked a bánatom
Hogy mondjam el neked
Hogy mondjam el neked
Hogy mondjam el, nem tudom