Zsuzsa Koncz

Volt néhány pillanat az életünk során
mikor a lelkünk hangja szólt
Mikor még éreztük, hogy összetartozunk
és minden szándék tiszta volt

Akkor még várat épített a képzelet
az égben volt az otthonunk
Ma már a földre horgasztjuk tekintetünk
és álmunkban sem szárnyalunk

Hol az a dal, ami felkavar
Hol az a dal, arni vigasztal
Hol az a dal, ami egyszer észrevétlenül elveszett
Hol az a dal, ami szinte forr
Hol az a dal, ami értünk szól
Hol az a dal, amely már egyszer létezett

Ma már szívünk helyén kompjúter dobol
kiszámított a szenvedély
Egy új világ helyett csak látványt tervezünk
a lelkünk hallgat, s a pénz beszél