Zsuzsa Koncz

Nálunk a házak közt szürke az ég
De messze a völgyekben zöldell a rét
Oda mennék, hol zöldell a rét
És talán boldog lennék.


Itt benn a városban sápadt a nap
De nézd meg a réten a virágokat
Oda mennék, hol zöldell a rét
És talán boldog lennék.

Túl sok az ember, ki rossz úton jár
A városon kívül a kedvesem vár
Oda mennék, hol zöldell a rét
És talán boldog lennék.

Csillagos ég alatt patak szélén
Gondjaim örökre felejteném
Oda mennék, hol zöldell a rét
És talán boldog lennék.

Szénában, szalmában jót aludnék
Kakasnak hangjára felébrednék
Oda mennék, hol zöldell a rét
És tudom boldog lennék.