Zsuzsa Koncz

Nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy sírni kell
Könnyítene rajta könnye, hogyha hullna, mégse mer
Úgy nevet ő, mint aki csupa derű
Észre sem veszi azt, hogy oly keserű

Nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy sírni kell
Mégis rejti könnyét, azt hiszi, ha gyöngébb, félni kell
Miért hiszed el azt, hogy jobb a közöny
Miért hazudnál, sosem szégyen a könny

Sírj, hogyha kell akárki előtt, ne félj, ne bújj sehova el
Sírni kell, ha nincs már erőd, így majd hazug nem leszel

Nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy sírni kell
Menj, csak menj az úton, s hagyd, hogy könnyed hulljon, ha sírni kell
Fújja a szél arcod, mossa eső, bánatod elmossa majd az eső