Zsuzsa Koncz

mehetsz külön is, már sok mindent szabad
ez a csapat úgyis együtt marad
megyünk egymás után, a Gellérthegy oldalán
a kezed nyújtod, mert túl meredek
ennyi elég, hogy megszeresselek
ha majd megérkezünk, tudod, számíthatsz rám

hosszú hajadban fénylik a szél
hanyatt fekszünk, a fűégig ér
egy kis lázadás, egy osztálykirándulás
ahogy mi látjuk, nem látja más
ahogy mi mondjuk, nem érti más
mondd, meddig is tart az osztálykirándulás

esőkerget, és nem futunk tovább
s összebújnak az elázott ruhák
és úgy tapadnak ránk, mint az ártatlanság
tűd az eső és ne rontsd el az örömünk
úgyis nemsokára átöltözünk
és pár év után alig ismerhetsz ránk

hosszú hajadban esőragyog
nem is tudom, hogy boldog vagyok
s ez végállomás, egy osztálykirándulás
ahogy láttalak, nem látott más
ahogy elhittük, nem hitte más
mondd, meddig is tart egy osztálykirándulás

út az nem kell, nekünk sajátunk lesz
gyere velem, hogy eltévedhess
csak így éred el, amit nem is kerestél
lábunk előt a jövőott hever
a Zorkij kattog, hogy sose vesszen el
hogy volt egy idő olyan fekete-fehér

ahogy mi láttuk, nem látta más
amit mi hittünk, nem hitte más
ez nagy lázadás, egy osztálykirándulás
volt egy osztály, egy egész világ
te is ott voltál, emlékszem rád
mert néha még tart az osztálykirándulás

ahogy mi láttuk, nem látta más
amit mi hittünk, nem hitte más
és néha még tart az osztálykirándulás