Zsuzsa Koncz

Bíborszínű most a napsugár, nyugovóra tér
Hűvös szél fúj, bújj hát közelebb, akkor majd nem ér
Ne gondolj most semmi másra, érezd magad jól
De az lesz majd ó, az igazi, hogyha a tücsök szól, hogyha a tücsök szól

Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz, ne lássa senki meg
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz, ne tudja senki meg

Négy csillag közt járok teveled, otthonunk a rét
Fűzágból fontad a ruhám, látod milyen szép
Ilyen csodás nyári este nem jó aludni
És biztosra veheted, hogy nem fogsz csalódni, nem fogsz csalódni

Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz, ne lássa senki meg
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz,
Várj, míg sötét lesz, ne tudja senki meg