Zsuzsa Koncz

Így volt, ahogy most mondom
Emlékszem, nem volt oly rég
Mentünk csendesen együtt
És közénk állt sok semmiség


Szóltál és szóltam
Aztán elváltunk szótlan
Fájt, hogy nem köszöntél
Kellett már, hogy visszatérj


Végre, végre, végre itt vagy már velem
Úgy hiányzott néhány kedves szó
Látod, látod, mégsem bírtad nélkülem
S rájöttünk, hogy együtt mégis jó


Így van, ahogy most mondom
Felejtsük azt a vitát
Ülj le csendesen mellém
Nem jár itt más, senki sem lát


Ez jó így, ez élet
Együtt, amíg csak élek
Jó, hogy visszajöttél
Nevess rám és minden él


Végre, végre, végre itt vagy már velem
Úgy hiányzott néhány kedves szó
Látod, látod, mégsem bírtad nélkülem
S rájöttünk, hogy együtt mégis jó


Végre, végre, végre itt vagy már velem
Úgy hiányzott néhány kedves szó
Látod, látod, mégsem bírtad nélkülem
S rájöttünk, hogy együtt mégis jó