Az ember végül homokos,
szomorú, vizes sÃkra ér
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is Ãgy próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szÃvem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelÃden
s nézik, nézik a csillagok.
szomorú, vizes sÃkra ér
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is Ãgy próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szÃvem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelÃden
s nézik, nézik a csillagok.