Anxius

Egyszer volt és nem volt
mindent mit lerombolt
fordult a föld, jövõnkre tört
vas foga eltörölt...

Kövekbõl márványból
Istent a szobrából
tett még egy kört, romokba dõlt
aztán mindent elsöpört

Ádámtól Évát követ a vulkánt
Földtõl a tengert, így választja szét
Órától a percet, száztól ezer évet
Jövõtõl a múltat, így választja szét

Egyszer volt rólunk szólt
a megváltó beteg volt
lángolt a föld nincs jövõnk
Testünket égetve így üvölt

Könnyekkel máglyával
Gyermekét az anyjával
A véremet az életet
Eltûntet téged s a lelkemet