Csak egy szokásos napnak indult
Ugyanúgy mint a többi,
De már nélküled,
Igen nélküled.
Úgy hazudnám azt, hogy ennyi,
Hogy nem hiányzol,
Pedig nagyon fáj,
Irtózatosan fáj.
Azt mondtad, hogy tévedés volt ez az egész,
Hogy legyünk barátok, de nem érted nekem ez kevés.
Ez volt életem legmagányosabb napja.
Ez volt életem legmagányosabb napja.
Ez egy primitív szerelmes dal,
De majdnem belehaltam,
Olyan kicsi voltam,
Olyan védtelen.
Te beszálltál egy idegen fickó kocsijába,
És én vártalak – én hülye,
Hiába vártalak.
Azt mondtad, hogy tévedés volt ez az egész,
Hogy legyünk barátok, de nem érted nekem ez kevés.
Ez volt életem legmagányosabb napja.
Ez volt életem legmagányosabb napja.
Ugyanúgy mint a többi,
De már nélküled,
Igen nélküled.
Úgy hazudnám azt, hogy ennyi,
Hogy nem hiányzol,
Pedig nagyon fáj,
Irtózatosan fáj.
Azt mondtad, hogy tévedés volt ez az egész,
Hogy legyünk barátok, de nem érted nekem ez kevés.
Ez volt életem legmagányosabb napja.
Ez volt életem legmagányosabb napja.
Ez egy primitív szerelmes dal,
De majdnem belehaltam,
Olyan kicsi voltam,
Olyan védtelen.
Te beszálltál egy idegen fickó kocsijába,
És én vártalak – én hülye,
Hiába vártalak.
Azt mondtad, hogy tévedés volt ez az egész,
Hogy legyünk barátok, de nem érted nekem ez kevés.
Ez volt életem legmagányosabb napja.
Ez volt életem legmagányosabb napja.