Kegyetlen hajnal, jéghideg
Az arcomat friss szél csapja meg
A tenger felé indulok
Maradni tovább nem tudok
Vörösen ragyog, lángol az ég
Ilyen vadnak nem láttam még
A dombról figyelsz, jól tudom
És nem látszik rajtad
A fájdalom
Vörösen ragyog, lángol az ég
Ilyen vadnak nem láttam még
A dombról figyelsz, jól tudom
És nem látszik rajtad
A fájdalom
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Az ár hozott, az apály visz el
A Holdban többé már nem hiszel
Elmúlt egy tél, elmúlt egy nyár
A hajó kész, a tenger is vár
Kérd meg nekem az isteneket
Küldenének erős szelet
Hisz’ a dombról figyelsz, jól tudom
De nem látszik rajtam
A szánalom
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Az arcomat friss szél csapja meg
A tenger felé indulok
Maradni tovább nem tudok
Vörösen ragyog, lángol az ég
Ilyen vadnak nem láttam még
A dombról figyelsz, jól tudom
És nem látszik rajtad
A fájdalom
Vörösen ragyog, lángol az ég
Ilyen vadnak nem láttam még
A dombról figyelsz, jól tudom
És nem látszik rajtad
A fájdalom
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Az ár hozott, az apály visz el
A Holdban többé már nem hiszel
Elmúlt egy tél, elmúlt egy nyár
A hajó kész, a tenger is vár
Kérd meg nekem az isteneket
Küldenének erős szelet
Hisz’ a dombról figyelsz, jól tudom
De nem látszik rajtam
A szánalom
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso
Ott állsz a dombon, Calypso
A magánynak örök mementó
Ne gyűlölj engem, Calypso