Omega

Hólé csatakos árja fut a járda mellett,
Egy újság tapad a rácsba, lomha gázszag terjed.
A falnál szemetesláda, száma át van festve,
Egy dróton billeg a lámpa kusza árnyat vetve.

Rejtett varázsütésre arcok futnak a fényre,
Ébred magához térve a holdfény-negyed.

Olcsó hotelszobában koszos ágyat vetnek,
Az ajtót valaki rázza, gyufa lángja serceg.
A pultnál kopott ruhákban, talpon állva esznek,
Egy koldus harmonikázna, de a szája reszket.

Fuss el, tagadd le százszor, élj a Földön bárhol!
Mégis magához láncol a holdfény-negyed.

Nézd a régi házad, az ember hiába lázad,
A sors helyetted választ szülőhelyet.