Ossian

1. A színpad vaksötét,

olyan csendes, olyan árva most a nézőtér

Egy koncert, ami elmúlt, ami véget ért,

csak a szívünkben él.



2. Törött dobverő,

cigarettafüstben úszó kopott öltöző,

egy magányos gitár, néhány papírpohár,

elment mindenki már.



3. A csöndet hallgatom,

fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok,

mélyen legbelül még várok,

de biztos nem jön ma már.



R. Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá,

Kerestem őt üres csendben, hazug szavak mögött.

Éjféli lány, tudom, hogy egyszer eljön és rám talál,

Perzselő láng, a remény mindig él tovább.



4. Csak ő érti meg

őrült álmaim, sosem nyugvó szívemet,

lázban égő lelkemet, az életemet.

várom amíg lehet.

Ref.

Solo

Ref.