Zsuzsa Koncz

Ha munkábóljövök
és rosszkedvű vagyok
A szemed akkor is
oly vidáman ragyog

Az élet dolgait
ha nehezen tűröm el
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el

Ha egy szót se szólok hozzád
s egész nap hallgatok
A szemed akkor is
oly vidáman ragyog

Ha kétségek között
nehezen alszom el
A megértő mosoly
arcodról nem túnik el

A bánatom csak az, hogy nem haragszol rám
Egy fénykép vagy szobám falán

Ha drága nagymamám
már egész nap morog
A szemed akkor is
oly vidáman ragyog

Ha szomszédban a kislány
hamisan énekel
A megértő mosoly
arcodról nem túnik el

Ha bosszantóan önző
és fölényes vagyok
A szemed akkor is
oly vidáman ragyog

Ha jóbarátaim
már nem viselnek el
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el

A bánatom csak az, hogy nem haragszol rám
Egy fénykép vagy szobám falán

Ha dolgaim után
egész nap futkosok
A szemed akkor is
csak vidáman ragyog

Ha azt mondom, hogy engem
az egész nem érdekel
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el

Ha véletlen egy nap
tegyük fel, meghalok
A szemed akkor is
majd vidáman ragyog

S ha nem leszek halott
csak úgy temetnek el
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el