Már volt, hogy minden áldott éjjel
én szétcsúsztam egyszer kétszer.
És közben erre-arra jártam
Sok nővel, túl sokféle ágyban.
És volt néhány furcsa évem.
Ne kérdezz, a lényeg, hogy túléltem!
Csak szálltam, s nem nyomtam a féket.
A gyertya mindkét végen égett.
Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam
Néha fent, néha lent.
Visz a szél, de belefér, s nekem ez így jól van.
Néha kint, néha bent.
A nők azt gondolják, csődör.
A bulvár kérdezget a nőkről.
A tévé néha, néha sztáról.
Az anyám olykor most is rám szól.
És állok itt fent, mint egy bálvány:
Egy hang, egy mikrofon, egy állvány.
És mégsem hallják lent a hangom.
Állhatnék akár a gangon.
Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam
Néha fent, néha lent.
Visz a szél, de belefér, s nekem ez így jól van.
Néha kint, néha bent.
Vagyok, aki voltam
Vagyok, aki voltam.
Ééélve, vagy holtan.
én szétcsúsztam egyszer kétszer.
És közben erre-arra jártam
Sok nővel, túl sokféle ágyban.
És volt néhány furcsa évem.
Ne kérdezz, a lényeg, hogy túléltem!
Csak szálltam, s nem nyomtam a féket.
A gyertya mindkét végen égett.
Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam
Néha fent, néha lent.
Visz a szél, de belefér, s nekem ez így jól van.
Néha kint, néha bent.
A nők azt gondolják, csődör.
A bulvár kérdezget a nőkről.
A tévé néha, néha sztáról.
Az anyám olykor most is rám szól.
És állok itt fent, mint egy bálvány:
Egy hang, egy mikrofon, egy állvány.
És mégsem hallják lent a hangom.
Állhatnék akár a gangon.
Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam
Néha fent, néha lent.
Visz a szél, de belefér, s nekem ez így jól van.
Néha kint, néha bent.
Vagyok, aki voltam
Vagyok, aki voltam.
Ééélve, vagy holtan.