Hungária

Velünk volt a hold az éjj a csend
A hogy város elpihent
én féltem, hogy látod arcomat,
bár rég lement a nap

Nem kellet volna félned,
bár nem volt könnyű megértened,
most már tudsz mindent végre,
velem voltál a Tejúton, az égben

Ketten mentünk a csillagok közöt,
mindenek fölöt

S csak mentünk egyre feljebb még,
míg véget ért az ég
És láttad, velem elérheted
az égi fényeket

Nem kellet volna félned,
bár nem volt könnyű megértened,
most már tudsz mindent végre,
velem voltál a Tejúton az égben

Látod, így volt egy néma éjjelen
Az első szerelem
Hm, hm, hm...