Zsuzsa Koncz

Azt írja a barátom, hogy nem bánta meg amit tett
Azt írja a barátom, hogy átvészelt rossz éveket
Azt írja a barátom, hogy megélt néhány nagy napot
Csak az a kár, kár, kár, hogy én itt vagyok

Bánkódik a barátom, hogy néhány szót már elfelejt
Sajnálja a barátom, hogy sok jó ember tönkrement
Úgy véli a barátom, hogy az idő neki dolgozott
Csak az a kár, kár, kár, hogy én itt vagyok

És azt írja, hogy - mi lenne ha,. mi lenne ha,
én is vele mentem volna?
Azt írja, hogy - nem panaszként -
de még most is.
Én velem kell, én rólam kell álmodnia.

Válaszolnék barátom, hogy :jólesik ez, de minek?
Ne vedd zokon barátom, de néhány bókot nem hiszek
És ne írd többet, hogyha lehet, azt, hogy kár, hogy itt vagyok
a föld a virágnak nagy dolog

Végül annyit barátom, hogy itt is fújnak új szelek
E szelekrol csak annyit itt, hogy egy csöppet sem fényesek
Fázós kézzel állok én, de annyit azért már tudok
Hogy a szél forgandó dolog,
Én a helyemen vagyok

Hát ne álmodozz, mi lenne ha,.. lett volna ha,
én is veled mentem volna?
Ne sértődj meg, de a tűznek itt is, ott is
éppen úgy kell lobbannia, lángolnia,
égnie és hamvadnia