És lassanként elolvad az én
Az érzés magába szÃv
Ez a furcsa kettõs kényszer
Ma újabb útra hÃv
Nem, még nem – nem látszik a vége
De az eleje sem segÃt
Adj ebbol még egyet édes
Talán jobban elrepÃt
Úgy elmennék már – egy más lét után
De a büszkeség visszatart – önmagamban tart
Nézd ez már más világ – nélkülem él tovább
Ne mondd, hogy nem lehet – nem hiszem, hogy nem lehet
Várhatnék – de miért – pálcát tör a múlt
Éveim felett, végzetem felett
Ez a néhány év – itt véget ér
Újra sosem kezdeném
Utoljára körülnézve
A külvilág megtagad
Épp ideje már továbbállnom,
Feledve múltamat
Ahogy azt útra lépek
Nem számÃt, hogy ébredek
Nem számÃt már ez sem kedves
Ãrd csak a többihez.
Ãgy utoljára körülnézek
De a külvilág megtagad
Épp ideje már továbbállnom
Tovább – feledve múltamat
És ahogyan a végso útra lépek
Nem számÃt, hova ébredem
Nem számÃt már, nem számÃt ez sem
Nem számÃt, nem számÃt már
Az érzés magába szÃv
Ez a furcsa kettõs kényszer
Ma újabb útra hÃv
Nem, még nem – nem látszik a vége
De az eleje sem segÃt
Adj ebbol még egyet édes
Talán jobban elrepÃt
Úgy elmennék már – egy más lét után
De a büszkeség visszatart – önmagamban tart
Nézd ez már más világ – nélkülem él tovább
Ne mondd, hogy nem lehet – nem hiszem, hogy nem lehet
Várhatnék – de miért – pálcát tör a múlt
Éveim felett, végzetem felett
Ez a néhány év – itt véget ér
Újra sosem kezdeném
Utoljára körülnézve
A külvilág megtagad
Épp ideje már továbbállnom,
Feledve múltamat
Ahogy azt útra lépek
Nem számÃt, hogy ébredek
Nem számÃt már ez sem kedves
Ãrd csak a többihez.
Ãgy utoljára körülnézek
De a külvilág megtagad
Épp ideje már továbbállnom
Tovább – feledve múltamat
És ahogyan a végso útra lépek
Nem számÃt, hova ébredem
Nem számÃt már, nem számÃt ez sem
Nem számÃt, nem számÃt már