Angertea

Lét nélküli álom voltál, elvakíthatatlan ébrenlét,
Tettek, miket érted tettem szétáramló érdes teríték.

Vár a széthullás, minden azért furcsa, mert úgy érzem, hogy lelked nem enged.
Nem, nem, nem, nem,

Ez üresjárat életemben elnémít a halott valóság,
Minden ellenem fordult, válaszút elé állítottál.

Vár a széthullás, minden azért furcsa, mert úgy érzem, hogy lelked nem enged.
Nem, nem, nem, nem,

Térden állva kértem ne add fel!
Térden állva kértem ne add fel!
Térden állva kértem ne add fel!
Térden állva kértem ne baszd el!