Zsuzsa Koncz

Nézem a tó vizét, hallom a halk zenét,
és látom az égbolt hulló csillagát.
Mint közönyös idegent, úgy érzem a végtelent,
Valahol egy gyermek sír és semmi se jó ami ér.
Oly sok a szenvedés, a jóindulat kevés,
az ostobasággal szemben védtelen.
Világra jövünk valahol és az élet néha pokol,
Ha valahol létezel, mondd miért tűröd el.

Békét adj Uram kérlek, háborgó szivemnek,
Békét és reménységet a megszületendő gyereknek.

Hallom a híreket nézem a képeket,
Miért kell, hogy így legyen Ó Istenem,
Annyi a szenvedés és a segítség kevés,
Ha valahol létezel, mondd miért tűröd el.

Békét adj Uram kérlek, a háborgó szíveknek,
Békét és reménységet a megszületendő gyereknek.

Békét és reménységet, békét a világnak,
Békét és reménységet az ember ennyit csak kivánhat.

Békét adj Uram kérlek, a háborgó szíveknek,
Békét és reménységet minden ártatlan gyereknek.

Békét és reménységet, békét a világnak,
Békét és reménységet az ember ennyit csak kivánhat.

Adj békét, adj békét, Uram.
Békét és reménységet, békét a világnak.