Ha én rózsa volnék
nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer
virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak
nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek
és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék
mindig nyitva állnék
Akárhonnan jönne
bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle
hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog
ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék
akkora nagy lennék
Hogy az egész világ
láthatóvá váljék
Megérto szemekkel
átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog
ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék
mindig tiszta lennék
Minden áldott este
fényben megfürödnék
És ha engem egyszer
lánckerék taposna
Alattam a föld is
sírva beomolna.
Ha én zászló volnék
sohasem lobognék
Mindenféle szélnek
haragosa volnék,
Akkor lennék boldog
ha kifeszítenének
S nem lennék játéka
mindenféle szélnek.
nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer
virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak
nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek
és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék
mindig nyitva állnék
Akárhonnan jönne
bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle
hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog
ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék
akkora nagy lennék
Hogy az egész világ
láthatóvá váljék
Megérto szemekkel
átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog
ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék
mindig tiszta lennék
Minden áldott este
fényben megfürödnék
És ha engem egyszer
lánckerék taposna
Alattam a föld is
sírva beomolna.
Ha én zászló volnék
sohasem lobognék
Mindenféle szélnek
haragosa volnék,
Akkor lennék boldog
ha kifeszítenének
S nem lennék játéka
mindenféle szélnek.