Zsuzsa Koncz

Ha én rózsa volnék
nem csak egyszer nyílnék
Minden évben négyszer
virágba borulnék
Nyílnék a gyereknek
nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek
és az elmúlásnak

Ha én kapu volnék
mindig nyitva állnék
Akárhonnan jönne
bárkit beengednék
Nem kérdezném tőle
hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog
ha mindenki eljött

Ha én ablak volnék
akkora nagy lennék
Hogy az egész világ
láthatóvá váljék
Megértő szemekkel
átnézénnek rajtam
Akkor lennék boldog
Ha mindent megmutattam

Ha én utca volnék
mindig tiszta lennék
Minden áldott este
fényben megfürödnék
És ha egyszer rajtam
lánckerék taposna
Alattam a föld is
sírva beomolna

Ha én zászló volnék
soha nem lobognék
Mindenféle szélnek
haragosa volnék
Akkor lennék boldog,
ha kifeszítenének
S nem lennék játéka
mindenféle szélnek