Zsuzsa Koncz

Vannak idók, mikor menni kell
mikor feltűnik a ház falán ajel
Nem volt már egészen fiatal
és most úgy érezte, majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon
azon a százéves pályaudvaron

Elbúcsúzom, elbúcsúzom
ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
de a szívemet örökre itthagyom
De a szívemet örökre itthagyom

Az utcákon a gyúlölet vonult
és a láthatáron felizzotl a múlt
S ő tudta jól, hogymost már menni kell
mert mindig ugyanúgy kezdódik el
Es a sínek mellett ál1t egy hajnalon
azon a százéves pályaudvaron

Elbúcsúzom, elbúcsúzom
ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
de a szívemet örökre itthagyom
De a szívemet örökre itthagyom

Nagy volt a zaj a pályaudvaron
s mintha már ott állt volna rég
Es mint egy fi1m, egy régi film
oly ismerősnek túnt a kép
Elbúcsúzom