Depresszió

A Teremtés Koronája,
Az Ember elboronálja
A többi élet sorsát
Átharapja a torkát
Saját fajtársának,
Ha gyenge tartásának
Búcsút int az a kényszer,
Amit néha beképzel

Szörnyű látomásom,
Hogy a saját sírom ásom
Ezen az állomáson,
A zene a vallomásom

Neked

Csodás álmai vannak
Ennek a gyönyörű fajnak,
De annyi szörnyűségre
Készteti gyengesége
Minden szívben zűr,
Tátongó nagy űr,
Több és több kell még,
Fejlődés vagy vég?

Szörnyű látomásom,
Hogy a saját sírom ásom
Ezen az állomáson,
A zene a vallomásom

Neked
Neked

Szörnyű látomásom,
Hogy a saját sírom ásom
Ezen az állomáson,
A zene a vallomásom

Neked