Aurora

A börtön ablakába soha nem süt be a nap
az évek tovaszállnak mint egy múló pillanat
ragyogón süt a nap és szikrázik a fény
csak a szívem szomorú ha rád gondolok én
Szeretlek én

Egy késő üzenet, egy megkésett levél
amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém
ragyogón süt a nap és szikrázik a fény
csak a szívem szomorú ha rád gondolok én
Szeretlek én

A rács mögött az élet, oly lassan múlik el
egy csavargó dalától, vidámabb leszel
ragyogón süt a nap és szikrázik a fény
csak a szívem szomorú ha rád gondolok én
Szeretlek én...

Elmentél te tőlem, úgy fáj a bús magány.
Odakünn az utcán, a szél úgy muzsikál.
ragyogón süt a nap és szikrázik a fény
csak a szívem szomorú ha rád gondolok én
Szeretlek én...

Egy késő délután, karomba zártalak.
Ha nem voltál velem, én mégis vártalak.
ragyogón süt a nap és szikrázik a fény
csak a szívem szomorú ha rád gondolok én
Szeretlek én...

Ott álltam egyedül és vártalak nagyon
sok booldog érkezett azon a vonaton
akit vártam nem jött el ma sem tegnap sem
igy a vonat elindult s én álltam egyedül
Kedvesem...

Az emlék messze száll már nem fáj semmi sem
elmentél itt hagytál magamra kedvesem
csupa könny a szemem csupa bánat a szívem
mégis jó volt teveled rád emlékezem
Kedvesem...

A börtön ablakába soha nem süt be a nap
az évek tovaszállnak mint egy múló pillanat
ragyogón süt a nap és szikrázik a fény
csak a szívem szomorú ha rád gondolok én
Szeretlek én... szeretlek én...