Azbeszt

A blues szült

Támasztottam ócska bérházak falát,
túl éltem néhány nehéz éjszakát.
Ha úgy éreztem néha nincsen már remény,
őriztél, mint fáradt gyermekét az ég.

A blues szült és felnevel,
a földre dob és az égig emel.

Koptattam már olcsó kocsmák színpadát,
lila ködben éltem oly sok éven át.
A holnapról tőled sosem kérdeztem,
volt, hogy azt sem tudtam hová érkezem.

A blues szült és felnevel,
a földre dob és az égig emel.

Fülembe másztak már a furcsa dallamok,
értsd meg nélkülük már élni sem tudok!

A blues szült és felnevel,
a földre dob és az égig emel.

A blues szült és felnevel,
a földre dob és az égig emel.