[Siegl András]
Este magába szÃv, átölel és körbe zár a végtelen
A süket csendben meghallhatod Te is saját lelkedet
Érzed elborÃt már, összetép és elsodor a hazugság
És körülötted egyre inkább teret nyer az álnokság.
Kisgyermekként naÃv voltál, buntelen és védtelen
Nem voltak még hamis álmok, fagyos hideg éjjelek.
Most nyitott szemmel nézel rám, nem érzel belül semmit sem
Saját fényed elvakÃt, és nem látsz tole rendesen
És most kapaszkodhatsz tÃz körömmel, nem érhetsz el semmit sem,
A lábaidnak nincsen támasz, és elborÃt a félelem,
A széllel szemben próbálod, bár tudod jól, hogy nem lehet.
Mégsem fogod egy álarc mögött leélni az életed.
[Ref.:]
Nem, nem akarok
Egy lenni a sok közül
Nem, nem akarok
A sorban állni tétlenül
Nem, nem akarok
Rohanni csak cél nélkül
És nem, nem akarok
Bunös lenni vétlenül
Este magába szÃv, átölel és körbe zár a végtelen
A süket csendben meghallhatod Te is saját lelkedet
Érzed elborÃt már, összetép és elsodor a hazugság
És körülötted egyre inkább teret nyer az álnokság.
Kisgyermekként naÃv voltál, buntelen és védtelen
Nem voltak még hamis álmok, fagyos hideg éjjelek.
Most nyitott szemmel nézel rám, nem érzel belül semmit sem
Saját fényed elvakÃt, és nem látsz tole rendesen
És most kapaszkodhatsz tÃz körömmel, nem érhetsz el semmit sem,
A lábaidnak nincsen támasz, és elborÃt a félelem,
A széllel szemben próbálod, bár tudod jól, hogy nem lehet.
Mégsem fogod egy álarc mögött leélni az életed.
[Ref.:]
Nem, nem akarok
Egy lenni a sok közül
Nem, nem akarok
A sorban állni tétlenül
Nem, nem akarok
Rohanni csak cél nélkül
És nem, nem akarok
Bunös lenni vétlenül