Zsuzsa Koncz

Ha szemed tükrét elém tartod
magam látom, nem az arcod
szemedben születtem újra én

Hallgatlak és mindig értlek
azt mondod csak, amit érzek
gondolatra így ébredtem én

Lehet, hogy mást találsz majd
akivel te boldogabb vagy
De soha másnak nem lehetsz majd
az, aki most nekem vagy

Ha fölém hajolsz vetett ágyon
én érzem, hogy megtalálom
azt, amiért felnótt lettem én

Ha azt mondod, hogy nem szeretlek
én vagyok, ki nem szerethet
a szenvedést is tóled kaptam én

Lehet, hogy mást találsz majd akivel te boldogabb vagy De soha másnak nem lehetsz majd az, aki most nekem vagy